4.rész

Sziasztok Drágáim!

Bocsánat, hogy megint ennyit késtem, sajnálom.:'(Na, de ne szomorkodjunk a késésem miatt!:DD Az a lényeg, hogy hoztam az új részt.:) Jó olvasást nektek.

xoxo Anna S.

Nem bírtam tovább a közelében maradni, úgyhogy ismét elindultam haza. Mit képzel ez magáról? Nem vonhatja kérdőre a cselekedeteimet. Nincs semmi köze hozzám. Az az ő baja, hogy nem tudja elviselni a negatív kritikákat. Á mindegy is, miért pazarlom rá a gondolataimat? Épp be akartam menni a lakó épületbe, amikor megszólított egy lány, aki mellett elhaladtam.

-Hé, idegen! Már meg sem ismersz?-kérdezte. Nem mertem elhinni, hogy ki van előttem. Elena  volt az.

-Elena? Te hogy kerülsz ide?-érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.

-Mi az? Nem is örülsz nekem?-tetette a sértődöttet.

-Hogyne örülnék? De most  komolyan!-néztem rá.

-Jól van na. Szóval ideköltözhetnék hozzád?-kérdezte szerényen.

-Mi? Nem az, hogy nem örülök neki, de miért?

-Hát az van, hogy nagyon összevesztem anyával és szerintem nem fog nekem megbocsájtani és én meg nem tudtam kihez menni csak hozzád.-már-már szemeiből kigördült egy könnycsepp.

-Nyugodj meg lakhatsz nálam ameddig akarsz, de beszélned kell anyukáddal!-parancsoló pillantást vetettem rá. Egy kicsit hezitált , de végül igenlően bólintott. Ezután szorosan megöleltük egymást. A szép pillanatot egy hang rontotta el.

-Szóval csak velem vagy, ilyen goromba?-kérdezte az az idegesítő popsztár.

-Istenem már megint te vagy az? Nem hagyhatnánk, ezt az egész. Figyu bocsánat, a saját  és a haverjaim nevében. És most mehetsz és visszatérhetsz a fényűző életedbe. Sajnálom,de a rólad alkotott képem már nem változik. Ezen nem tudsz már segíteni.-mondtam komolyan.

-Nem. Nem megyek el. Figyelj nem is ismersz.

-Miért érdekel ennyire a véleményem? Ismerd be, hogy csak azért csinálod ezt az egészet, mert nem tudod elviselni, hogy nem rajongok érted!-vitatkoztam tovább. Mellettem szegény Elena pislogás nélkül figyelte a vitatkozásunkat.

Kérlek csak próbáljuk megismerni egymást és ha azután sem változik a véleményed, akkor békén hagylak, jó?-kérdezte.

Egy kis hezitálás után, fogalmam sincs miért , de igent mondtam. Talán megszántam? Őszintén, nem tudom. A válaszom után morgott az orra alatt valami "sziasztok" félét , majd távozott a helyszínről.

Elena még mindig pislogás nélkül meredt maga elé. Nem értettem mitől sokkolódott le ennyire. Aztán végre leesett a dolog.

-Ez-ez-ez Ha-a-arry Styles vo-olt?-dadogta barátnőm.

Ja! Ő? Igen.-legyintettem hanyagul a személy felé.

-Te-te honnan ismered?

-Hát ez hosszú sztori.- sóhajtottam.

Ezután felmentünk a lakásomban és elmondtam neki a Harry Stylesszal való "megismerkedésünk" történetét. Elena teljesen lefagyott. Elkezdtem szólogatni meg rázogatni, de semmi. Kimentem a konyhába és egy pohárba töltöttem egy kis vizet, majd vissza mentem a nappaliban és nyakon öntöttem a mozdulatlanul ülő lányt. Elena káromkodva ugrott fel a kanapéról.

***

Másnap nagy csörömpölésre keltem fel. A csengő volt, s valaki folyamatosan nyomta, mintha ráfeküdt volna.

-Elena nyisd már ki az ajtót!- nem jött válasz. Sose értettem, hogy tud ilyen mélyen aludni.

Kénytelen voltam magam kinyitni az ajtót. Abban reménykedtem, hogy majd apu áll ott, azért hogy meglátogasson és, hogy elmondja mennyire hiányoztam neki, de nem ő volt az. A lakásban sötét volt, de a folyosóról bejövő fény bántotta szememet, de mégis fel lehetett ismerni alakját.

Te nem apu vagy.- már ráakartam vágni az ajtót, de ő lábával megakadályozta.

-Neked is szia!-mondta.
-Mit keresel itt?
-Úgy emlékszem, hogy tegnap megegyeztünk , hogy próbáljuk megismerni egymást és ha nem sül el jól akkor békén hagylak.
-Hajj, jól van. Gyere be!-majd bevezettem a nappaliba.-Várj meg itt!

Ott hagytam őt a nappaliban és elindultam átöltözni. Miután készen lettem átrohantam El szobájába, hogy elmondjam neki, hogy elmegyek, de ő egy legyintéssel, morgás kíséretével jelezte, hogy OK.

Sietve mentem vissza a nappaliba. A nagyképű gyerek a kanapén ülve türelmesen várakozott rám. Miután az kijárat felé indultam ő utánam jött és isten tudja hova elindultunk.

***

Hosszú ideig némán sétáltunk egymás mellett, majd hirtelen megszólalt.

-Tudod én nem értelek téged.

-És mégis miért?-kérdeztem unottan, miközben egy rágón csámcsogtam.

-Azt, hogy más lány  szívesen lenne a te helyedben te meg itt szenvedsz.

-Remek. Na én léptem. Cső.-már megint kezdte ez a beképzelt majom. Inkább próbáltam menekülni. Ami persze nem sikerült mert az a popsztárka utánam jött.

-Várj bocs! Kérlek ne menj el!

-És miért ne? Elegem van az állandó sopánkodásodból! Azt hittem az volt az eredeti célod   , hogy megkedveljelek, csak ez sajnos nem jött össze, mert inkább még jobban utállak mint eddig. Úgyhogy ezt jól elcseszted.

-Jól van. Beismerem. Igazad van. Mindenben. Figyelj sajnálom.-megbánást véltem felfedezni arcán.

-Jól van. Te figyelj, de csak akkor visellek el ha abba hagyod a nagyképűsködésed.

-Rendben.-mosolyodott el-És tényleg  még egyszer sajnálom. Ja és kérlek hívj Harrynek!

-OK Harry.-úgy döntöttem belemegyek ebbe a dologba. Próbáltam lazán kezelni ezt az egész helyzetet ezzel a Harry gyerekkel. 

***

Még mindig céltalanul bóklásztunk azzal a céllal, hogy sikerüljön megkedvelnem őt. Hát úgy tűnt tud jó fej is lenni ha akar. Bár ebben még nem voltam teljesen biztos. Úgy véltem, hogy bármikor visszatérhet az a egoista popsztár akit a bűnbánó Harry előtt ismertem meg. Az nap ez a félelmem nem igazolódott be. Harry próbálta a legjobb oldalát mutatni, de még mindig nem győzött meg teljesen.

A nap eltelt. Kifejezetten élveztem Harry társaságát. Már elég későre járt és már kezdtem fázni, így úgy döntöttem jobb lesz, ha haza megyek meg El már biztos kíváncsi, hogy mi volt ma velem. Harry úgy döntött, hogy hazakísért. Habozással, de belementem. 

***

-Hát akkor szia.-köszöntem el.

-Szia.-ezután közelebb hajolt volna, hogy adjon egy puszit az arcomra, de megakadályoztam cselekedetét.

-Harry inkább ne, jó?

-Rendben. Bocsi.- ezután motyogott valami "szia" félét és távozott a helyszínről.

Na ennek a napnak is vége lett.