Sziasztok!
Meghoztam az új részt.Megpróbáltam kevesebbet késni. Nem könnyű két blogot vezetni egyszerre, úgyhogy kérlek nézzétek el nekem a nagy késéseimet. Na nem is húzom tovább az időt. Itt az új rész.
xoxo Pankus
Volt már veletek olyan érzés, hogy talán egy ember vagy egy találkozás megváltoztathatja az életedet?
Velem ez sokszor megesett. Nem egy ember vagy találkozás felfordította már a megszokott, nyomorult életemet.
És volt egy csomó olyan kibaszott ember és találkozás, ahol csak a hülye sajnálatokat hallottam. Na ebből nagyon elegem lett.
Jól alakulgatott a sorsom London nagyvárosában. Az első pár hónapban voltak anyagi nehézségeim, de apu segítségével ezeket is megoldottam. A munka helyemen minden rendben ment, a munka társaim is mind kedvesek. Az egyikkel nagyon jóba is lettem. Nagyon hasonlít rám, egyaránt külsőleg és belsőleg. Őt úgy hívják: Samantha Jonson, de mindenki úgy hívja, hogy Sam. Ő is ugyanabban az albérletben lakik, mint én pont, ezért minden nap együtt megyünk a munkába és általában haza is.
A káros szenvedélyemről nem sikerült leszoknom. Sammel próbáltuk leküzdeni ezt, mivel Ő is beleesett ebbe a szenvedély betegségbe. Nálam igaz, hogy anyu bosszantására szoktam rá, de amikor már nem volt szükség a bosszantásra már nem tudtam leállni.
***
Egy nap munka után Sammel és a haverokkal mászkáltunk az utcán. A nagy tömegben láttuk, hogy mindenki egy irányba néz vagy éppen abba az irányba nézve ugrálnak és őrjöngenek. Az emberek közül felvéltem fedezni azt amit mindenki úgy nézett. Egy csomó biztonsági alakított ki egy kört. Nem értettem mi ez a nagy felhajtás, de hamar rájöttem, hogy mi ez a nagy felhajtás. A biztonsági kör közepén ott volt annak a nyálas fiú bandának az egyik tagja. Hirtelen ötletből szóltam Samnek és a többieknek s ahhoz a kis sztárocskához
vezettem őket közelebb.
Amikor már olyan közel voltunk hozzá elkezdtem fújolni. A többieknek leesett, hogy mit akarok és az én példámat követve Ők is elkezdték kántálni, hogy "fúúúj", de nem ez volt az egyetlen beszólásuk pl."tűnj el innen te nyájas képű buzi"(na ez volt még a legszebb). Az aki az utálatunkat kapta igen csak tágra nyílt szemmel bámult minket. Biztos a kis hercegecske nem volt hozzászokva ehhez a fogadtatáshoz. Hát igazán sajnálom. Vagyis igazából nem. Az én szememből a megvetés tükröződött, az Ő szemében nem véltem semmi érdekeset felfedezni.
***
A sztárocska megalázása után elbúcsúztam a többiektől és hazafelé indultam. Samet ott hagytam, mert valami másik csoporttal vihorászott. Egyébként is nagyon fárasztó volt az a napom, így minnél előbb ágyban akartam lenni.
Már majd nem haza értem, de ekkor valaki hátulról befogta a számat. Próbáltam sikítani, de az a valakinek a keze megakadályozta és egyre jobban közeledtünk egy sikátorhoz.
Már ott voltunk abba a koszos, szűk sikátorban, de még mindig nem engedte el a számat, így kénytelen voltam beleharapni kezébe erre Ő erős szitkozódásba kezdett. Elvette kezét, így szembe tudtam fordulni vele, hogy megtudjam állapítani ki az aki oda vonszolt engem.
Amikor megfordultam nem is tudtam mit mondjak így ő szólalt meg először.
Jól alakulgatott a sorsom London nagyvárosában. Az első pár hónapban voltak anyagi nehézségeim, de apu segítségével ezeket is megoldottam. A munka helyemen minden rendben ment, a munka társaim is mind kedvesek. Az egyikkel nagyon jóba is lettem. Nagyon hasonlít rám, egyaránt külsőleg és belsőleg. Őt úgy hívják: Samantha Jonson, de mindenki úgy hívja, hogy Sam. Ő is ugyanabban az albérletben lakik, mint én pont, ezért minden nap együtt megyünk a munkába és általában haza is.
A káros szenvedélyemről nem sikerült leszoknom. Sammel próbáltuk leküzdeni ezt, mivel Ő is beleesett ebbe a szenvedély betegségbe. Nálam igaz, hogy anyu bosszantására szoktam rá, de amikor már nem volt szükség a bosszantásra már nem tudtam leállni.
***
Egy nap munka után Sammel és a haverokkal mászkáltunk az utcán. A nagy tömegben láttuk, hogy mindenki egy irányba néz vagy éppen abba az irányba nézve ugrálnak és őrjöngenek. Az emberek közül felvéltem fedezni azt amit mindenki úgy nézett. Egy csomó biztonsági alakított ki egy kört. Nem értettem mi ez a nagy felhajtás, de hamar rájöttem, hogy mi ez a nagy felhajtás. A biztonsági kör közepén ott volt annak a nyálas fiú bandának az egyik tagja. Hirtelen ötletből szóltam Samnek és a többieknek s ahhoz a kis sztárocskához
vezettem őket közelebb.
Amikor már olyan közel voltunk hozzá elkezdtem fújolni. A többieknek leesett, hogy mit akarok és az én példámat követve Ők is elkezdték kántálni, hogy "fúúúj", de nem ez volt az egyetlen beszólásuk pl."tűnj el innen te nyájas képű buzi"(na ez volt még a legszebb). Az aki az utálatunkat kapta igen csak tágra nyílt szemmel bámult minket. Biztos a kis hercegecske nem volt hozzászokva ehhez a fogadtatáshoz. Hát igazán sajnálom. Vagyis igazából nem. Az én szememből a megvetés tükröződött, az Ő szemében nem véltem semmi érdekeset felfedezni.
***
A sztárocska megalázása után elbúcsúztam a többiektől és hazafelé indultam. Samet ott hagytam, mert valami másik csoporttal vihorászott. Egyébként is nagyon fárasztó volt az a napom, így minnél előbb ágyban akartam lenni.
Már majd nem haza értem, de ekkor valaki hátulról befogta a számat. Próbáltam sikítani, de az a valakinek a keze megakadályozta és egyre jobban közeledtünk egy sikátorhoz.
Már ott voltunk abba a koszos, szűk sikátorban, de még mindig nem engedte el a számat, így kénytelen voltam beleharapni kezébe erre Ő erős szitkozódásba kezdett. Elvette kezét, így szembe tudtam fordulni vele, hogy megtudjam állapítani ki az aki oda vonszolt engem.
Amikor megfordultam nem is tudtam mit mondjak így ő szólalt meg először.
-Szóval , miért kiabáltál be olyanokat a haverjaiddal? -kérdezte.
-Figyelj, neked elment az eszed? Egyébként nem vonhatod kérdőre azt amit csinálok!-mérgesedtem be.
-Úgy látom azok az alakok igen csak rossz hatással vannak rád. Egy ilyen lány miért lóg olyan emberekkel akik csak a rosszra ösztönzik?-kérdezte.
-Nekem nincs szükségem egy beképzelt popsztár kioktatására.-jelentettem ki.
-Mond csak , miért gyűlölsz ennyire? Mit ártottam én neked?-érdeklődött.
- Utálom azokat az embereket aki ilyen irritálóak, nagyképűek, felfuvalkodottak, beképzeltek és még sorolhatnám.
-Miért? Mintha neked nem lennének hibáid. Nem is ismersz engem igazából.
-De te a puszta jelenléteddel irritálsz. Utálom a híres embereket , mert olyan sokat képzelnek magukról. Mindegyik sztár egoista és oda meg vissza vannak maguktól és te is pont ilyennek tűnsz.-ezután már nem tudtam tovább a közelébe maradni és újra elindultam haza.
-Mond csak , miért gyűlölsz ennyire? Mit ártottam én neked?-érdeklődött.
- Utálom azokat az embereket aki ilyen irritálóak, nagyképűek, felfuvalkodottak, beképzeltek és még sorolhatnám.
-Miért? Mintha neked nem lennének hibáid. Nem is ismersz engem igazából.
-De te a puszta jelenléteddel irritálsz. Utálom a híres embereket , mert olyan sokat képzelnek magukról. Mindegyik sztár egoista és oda meg vissza vannak maguktól és te is pont ilyennek tűnsz.-ezután már nem tudtam tovább a közelébe maradni és újra elindultam haza.
