2.rész

 Sziasztok meghoztam a 2.részt. Tudom, hogy sokat késtem, de valószínüleg legközelebb hamarabb hozom. Na jól van nem húzom az időt itt az új rész.

xoxo Pankus

Életem legrosszabb szakasza. Nehéz ebbe belekezdeni. A szüleim veszekedése rossz hatással volt az életemre. Anyu és apu mindig veszekedéssel kezdte és végezte a napot. Emlékszem miden este sírva aludtam el az ágyba a kispárnámat szorongatva. Néha Josh megkérte, hogy aludhasson velem. Clara arcán sosem véltem felfedezni, olyan jeleket, hogy az események lettek volna rá hatással. 

A sírás nem segített semmin. Apát kirúgták a munka helyéről, egyre többet veszekedett anyával. Ezen már nem lehetett segíteni. A szívből jövő fájdalom az egész életemben részt vett. Sosem telt el úgy nap,hogy nem beszéltem volna meg ezt a legjobb barátnőmmel. Ő tudott mindenről,s támogatott,lelkileg.

Elváltak.

A válás után édesanyámmal mentem a testvéreimmel együtt. Anyunak lett egy új pár kapcsolata, aminek úgymond örültem, hogy próbál túl lépni azon az időszakon, amely mindannyiunk életére hatással volt. 

Sok időbe tellett mire megszoktam, hogy anya mellett egy másik férfi van apa helyett. 

Elviselhetetlen dühöt éreztem akkoriban édesanyám ellen, mert azt hittem hogy mindenért Ő a hibás.

Úgymond a testvéreim közül csak én tartottam ki apu mellett. Nem voltak hajlandóak találkozni vele. 

Idővel sikerült anyával is kibékülnünk, de sose tért vissza az a felhőtlen "anya-lánya" kapcsolatunk.

Amikor a szüleink veszekedtek a válás után bizonyos dolgok miatt mindig anyán álltam bosszút. 

Bosszú állások:

1. 14éves koromban rászoktam a cigire anyám bosszantására.

2. Elmentem a fodrászhoz és befestetettem a hajam élénkvörösre. (Miután rájöttem, hogy szörnyen néz ki visszatértem természetes haj színemhez a barnához).

3.  Egy csomó fül lyukat csináltattam.

4. Meghamisítottam anyu aláírását és 17évesen televarrattam magam tetoválással.

És a tetejébe még:

5. Elköltöztem Londonba a melóm miatt.

Na jó tudom, hogy milyen sok érzelmi sokkon kellett keresztülmennie anyának, de ha valaki az én helyzetembe lett volna, hogy érzelmileg nyomorult élete van a sok veszekedés miatt nem hinném, hogy nem lázadtatok volna azért, hogy magatokra vonjátok a figyelmet egy röpke pillanatig azért, hogy "ember érzelmileg sérült élőlény előtted és csak egy kis odafigyelést igényelne".

***

A  bosszú állásaim közül talán a legfontosabb, amikor Londonba költöztem. 

Először azt gondoltam, hogy "ki a bánat akar menni Londonba"? Úgy éreztem, hogy a nagy város nem az én világom és egy napig se bírnám ki. Aztán egy nap állás után kutakodtam, amikor ráleltem egy jó  kis munkára. Az ami zavart amit az előbb ecseteltem nem akartam nagy városba menni. De hát pincérkedni, olyan jó fizetés mellett....Úgyhogy végül beadtam a derekamat az agyamnak, ami azt sugallta, hogy JE-LENT-KEZZ!! Aránylag olcsó albérletet is találtam a munka helyhez közel.

Szóval így kerültem London városába.

Amit a szüleim véleményeztek erről az egészről, azt inkább nem fejteném ki bővebben.

***

Ami a melót illeti:nagy nehezen sikerült. A külsőm szerintem a nagyfőnöknek nem nyerte el a tetszését. De van az a mondás, hogy ne ítélkezz a külső alapján. Szóval az állás interjú  

mentette meg a helyzetet.