5.rész

Sziasztok! Bocsi a késedelemért! Jó olvasást mindenkinek!

xoxo Anna S. ♥

Estére már teljesen le voltam fárasztva. Nem volt elég az, hogy egész nap Harryvel lógtam, 

de még este Elena is fárasztott a faggatózásával. Úgyhogy miután kifogytak a kérdései, bevánszorogtam a szobámba és szinte beestem az ágyba. Még fürödni se volt kedvem (de az mégis csak megtettem).

Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, úgyhogy a felkelés helyett az ágyban heverészésnél maradtam. A napra nézve, úgy terveztem, hogy TV-zek, laptopozok, fetrengek, eszek és, ezt egész nap újra és újra. Tervezni lehet, de nem biztos hogy meg tudod valósítani. Izgalmas terveimet a napra lehet, hogy sikerült teljesítenem, de nem úgy, ahogy én azt gondoltam. 


A hangok alapján Elena már fent volt és kávét főzött. ( Hihetetlen, hogy milyen otthonosan érzi magát máris.) Aztán rá néztem az órámra és hitetlenül meredtem a kezemen lévő kis eszközre. Úristen- mondtam magamban. Megdöbbenésemből a csengő hangja rázott vissza a valóságba. Gondolkodtam. Valószínűleg Harry áll az ajtóban. Elena fent van. És azt gondolhatja, hogy én még alszom. Ami egyet jelenthetett, hogy ő fog ajtót nyitni. Amiből  megint csak, arra lehet következtetni, hogy teljesen lesápad és kikészül Harry megjelenésétől. (Nem tudom miért, de nagyon mélyen érinti őt mindig egy sztár felbukkanása és mindig önkívületi  állapotba kerül.) Szóval azonnal felpattantam az ágyból és szaladtam kifelé.

Szóval próbálom pontosan leírni, hogy milyen látvány is fogadott az előszobában. Nehéz visszaemlékezni, ugyan is miután odaértem dőltem a röhögéstől. Szóval visszatérve, hogy mi is fogadott az előszobában: számítottam rá, hogy Harry és El ott lesz, de a tetejébe még Harry egyik banda társa is ott volt. Ez nem is lenne még baj, de a két fiú és El nem szimplán álldogáltak. Ugyan is a fiúk szorosan egymás mellett ácsingóztak és Elena Harry bal- a másik fiú jobb lábát szorongatta. Ekkor kezdtem szakadni a röhögéstől. Elena még mindig szorította a két fiú lábát. Ezután Harry szólalt meg kissé rémült arcal.

- Louise segítenél egy kicsit?- kérdezte kétségbeesetten. De várjunk csak...

- Honnan tudod a nevem?- nem rémlett, hogy említettem volna. Ó szóval, ezt felejtettem  elmondani neki.

- A portástól kérdeztem meg miután beengedett a barátnőd- hát jó volt tudni, hogy a portás tudja a nevem. Az a fickó mindig, olyan csúnyán nézett rám. Biztos voltam benne, hogy összeesküvési elméletet sző ellenem. Paranoiás vagyok? Csak egy kicsit.

Ezután a szőke fiú felém fordult.

- Szia Niall vagyok-mutatkozott be egy mosoly kiséretében.

- Szia Lou vagyok- viszonoztam mosolyát.

Ezután bekisértem őket a nappaliba. Látszólag Elena is rendbejött. Így történt, hogy Harry, Niall, El és Én, így négyesben üldögéltünk a nappalimban. Mivel láttam, hogy a srácok kissé kényelmetlenül érzik magukat, arra az elhatározásra jutottam, hogy megtöröm a csendet.

- Szóval Niall, Harry mit kerestek erre felé?- húztam, azt a tökéletes műmosolyt az arcomra. Ezzel a mondattal nem akartam bunkónak tünni, de próbálgattam finoman arra is célozgatni, hogy mi a francot keresnek itt.

- Ó elnézést, hogy így váratlanul ide jöttem! Máris megyek.-mondta Niall. Na, Ő egy igazi úri ember. Harry miért nem tud , ilyen lenni?

- Niall semmi gond maradj csak nyugodtan. Nem haragszom- ezután Harryhez fordultam- Harry te egy akkora bunkó vagy.

- Én? Miért? -nézett rám döbbenten.

- Aztért, mert megint csak, így ideállítottál, sőt még az egyik barátodat is iderángattad- fakadtam ki. Erre a mondatra már Niall is felkapta a fejét.
- Harry! Azt mondtad mikor találkoztunk, hogy Lou már vár rád és nem fog haragudni, ha én is jövök. 
- Harry, hogy lehetsz ilyen szemét? Még a saját barátodat is becsapod?- förmedtem rá.
Mindketten megvetően néztünk rá, egyedül Elena pislogott értetlenül.

4.rész

Sziasztok Drágáim!

Bocsánat, hogy megint ennyit késtem, sajnálom.:'(Na, de ne szomorkodjunk a késésem miatt!:DD Az a lényeg, hogy hoztam az új részt.:) Jó olvasást nektek.

xoxo Anna S.

Nem bírtam tovább a közelében maradni, úgyhogy ismét elindultam haza. Mit képzel ez magáról? Nem vonhatja kérdőre a cselekedeteimet. Nincs semmi köze hozzám. Az az ő baja, hogy nem tudja elviselni a negatív kritikákat. Á mindegy is, miért pazarlom rá a gondolataimat? Épp be akartam menni a lakó épületbe, amikor megszólított egy lány, aki mellett elhaladtam.

-Hé, idegen! Már meg sem ismersz?-kérdezte. Nem mertem elhinni, hogy ki van előttem. Elena  volt az.

-Elena? Te hogy kerülsz ide?-érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.

-Mi az? Nem is örülsz nekem?-tetette a sértődöttet.

-Hogyne örülnék? De most  komolyan!-néztem rá.

-Jól van na. Szóval ideköltözhetnék hozzád?-kérdezte szerényen.

-Mi? Nem az, hogy nem örülök neki, de miért?

-Hát az van, hogy nagyon összevesztem anyával és szerintem nem fog nekem megbocsájtani és én meg nem tudtam kihez menni csak hozzád.-már-már szemeiből kigördült egy könnycsepp.

-Nyugodj meg lakhatsz nálam ameddig akarsz, de beszélned kell anyukáddal!-parancsoló pillantást vetettem rá. Egy kicsit hezitált , de végül igenlően bólintott. Ezután szorosan megöleltük egymást. A szép pillanatot egy hang rontotta el.

-Szóval csak velem vagy, ilyen goromba?-kérdezte az az idegesítő popsztár.

-Istenem már megint te vagy az? Nem hagyhatnánk, ezt az egész. Figyu bocsánat, a saját  és a haverjaim nevében. És most mehetsz és visszatérhetsz a fényűző életedbe. Sajnálom,de a rólad alkotott képem már nem változik. Ezen nem tudsz már segíteni.-mondtam komolyan.

-Nem. Nem megyek el. Figyelj nem is ismersz.

-Miért érdekel ennyire a véleményem? Ismerd be, hogy csak azért csinálod ezt az egészet, mert nem tudod elviselni, hogy nem rajongok érted!-vitatkoztam tovább. Mellettem szegény Elena pislogás nélkül figyelte a vitatkozásunkat.

Kérlek csak próbáljuk megismerni egymást és ha azután sem változik a véleményed, akkor békén hagylak, jó?-kérdezte.

Egy kis hezitálás után, fogalmam sincs miért , de igent mondtam. Talán megszántam? Őszintén, nem tudom. A válaszom után morgott az orra alatt valami "sziasztok" félét , majd távozott a helyszínről.

Elena még mindig pislogás nélkül meredt maga elé. Nem értettem mitől sokkolódott le ennyire. Aztán végre leesett a dolog.

-Ez-ez-ez Ha-a-arry Styles vo-olt?-dadogta barátnőm.

Ja! Ő? Igen.-legyintettem hanyagul a személy felé.

-Te-te honnan ismered?

-Hát ez hosszú sztori.- sóhajtottam.

Ezután felmentünk a lakásomban és elmondtam neki a Harry Stylesszal való "megismerkedésünk" történetét. Elena teljesen lefagyott. Elkezdtem szólogatni meg rázogatni, de semmi. Kimentem a konyhába és egy pohárba töltöttem egy kis vizet, majd vissza mentem a nappaliban és nyakon öntöttem a mozdulatlanul ülő lányt. Elena káromkodva ugrott fel a kanapéról.

***

Másnap nagy csörömpölésre keltem fel. A csengő volt, s valaki folyamatosan nyomta, mintha ráfeküdt volna.

-Elena nyisd már ki az ajtót!- nem jött válasz. Sose értettem, hogy tud ilyen mélyen aludni.

Kénytelen voltam magam kinyitni az ajtót. Abban reménykedtem, hogy majd apu áll ott, azért hogy meglátogasson és, hogy elmondja mennyire hiányoztam neki, de nem ő volt az. A lakásban sötét volt, de a folyosóról bejövő fény bántotta szememet, de mégis fel lehetett ismerni alakját.

Te nem apu vagy.- már ráakartam vágni az ajtót, de ő lábával megakadályozta.

-Neked is szia!-mondta.
-Mit keresel itt?
-Úgy emlékszem, hogy tegnap megegyeztünk , hogy próbáljuk megismerni egymást és ha nem sül el jól akkor békén hagylak.
-Hajj, jól van. Gyere be!-majd bevezettem a nappaliba.-Várj meg itt!

Ott hagytam őt a nappaliban és elindultam átöltözni. Miután készen lettem átrohantam El szobájába, hogy elmondjam neki, hogy elmegyek, de ő egy legyintéssel, morgás kíséretével jelezte, hogy OK.

Sietve mentem vissza a nappaliba. A nagyképű gyerek a kanapén ülve türelmesen várakozott rám. Miután az kijárat felé indultam ő utánam jött és isten tudja hova elindultunk.

***

Hosszú ideig némán sétáltunk egymás mellett, majd hirtelen megszólalt.

-Tudod én nem értelek téged.

-És mégis miért?-kérdeztem unottan, miközben egy rágón csámcsogtam.

-Azt, hogy más lány  szívesen lenne a te helyedben te meg itt szenvedsz.

-Remek. Na én léptem. Cső.-már megint kezdte ez a beképzelt majom. Inkább próbáltam menekülni. Ami persze nem sikerült mert az a popsztárka utánam jött.

-Várj bocs! Kérlek ne menj el!

-És miért ne? Elegem van az állandó sopánkodásodból! Azt hittem az volt az eredeti célod   , hogy megkedveljelek, csak ez sajnos nem jött össze, mert inkább még jobban utállak mint eddig. Úgyhogy ezt jól elcseszted.

-Jól van. Beismerem. Igazad van. Mindenben. Figyelj sajnálom.-megbánást véltem felfedezni arcán.

-Jól van. Te figyelj, de csak akkor visellek el ha abba hagyod a nagyképűsködésed.

-Rendben.-mosolyodott el-És tényleg  még egyszer sajnálom. Ja és kérlek hívj Harrynek!

-OK Harry.-úgy döntöttem belemegyek ebbe a dologba. Próbáltam lazán kezelni ezt az egész helyzetet ezzel a Harry gyerekkel. 

***

Még mindig céltalanul bóklásztunk azzal a céllal, hogy sikerüljön megkedvelnem őt. Hát úgy tűnt tud jó fej is lenni ha akar. Bár ebben még nem voltam teljesen biztos. Úgy véltem, hogy bármikor visszatérhet az a egoista popsztár akit a bűnbánó Harry előtt ismertem meg. Az nap ez a félelmem nem igazolódott be. Harry próbálta a legjobb oldalát mutatni, de még mindig nem győzött meg teljesen.

A nap eltelt. Kifejezetten élveztem Harry társaságát. Már elég későre járt és már kezdtem fázni, így úgy döntöttem jobb lesz, ha haza megyek meg El már biztos kíváncsi, hogy mi volt ma velem. Harry úgy döntött, hogy hazakísért. Habozással, de belementem. 

***

-Hát akkor szia.-köszöntem el.

-Szia.-ezután közelebb hajolt volna, hogy adjon egy puszit az arcomra, de megakadályoztam cselekedetét.

-Harry inkább ne, jó?

-Rendben. Bocsi.- ezután motyogott valami "szia" félét és távozott a helyszínről.

Na ennek a napnak is vége lett.

3. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.Megpróbáltam kevesebbet késni. Nem könnyű két blogot vezetni egyszerre,  úgyhogy kérlek nézzétek el nekem a nagy késéseimet. Na nem is húzom tovább az időt. Itt az új rész.

xoxo Pankus

Volt már veletek olyan érzés, hogy talán egy ember vagy egy találkozás megváltoztathatja az életedet?

Velem ez sokszor megesett. Nem egy ember vagy találkozás felfordította már a megszokott, nyomorult életemet.

És volt egy csomó olyan kibaszott ember és találkozás, ahol csak a hülye sajnálatokat hallottam. Na ebből nagyon elegem lett.

Jól alakulgatott a sorsom London nagyvárosában. Az első pár hónapban voltak anyagi nehézségeim, de apu segítségével ezeket is megoldottam. A munka helyemen minden rendben ment, a munka társaim is mind kedvesek. Az egyikkel nagyon jóba is lettem. Nagyon hasonlít rám, egyaránt külsőleg és belsőleg. Őt úgy hívják: Samantha Jonson, de mindenki úgy hívja, hogy Sam. Ő is ugyanabban az albérletben lakik, mint én pont, ezért minden nap együtt megyünk a munkába és általában haza is.

A káros szenvedélyemről nem sikerült leszoknom. Sammel próbáltuk leküzdeni ezt, mivel Ő is beleesett ebbe a szenvedély betegségbe. Nálam igaz, hogy anyu bosszantására szoktam rá, de amikor már nem volt szükség a bosszantásra már nem tudtam leállni.

***

Egy nap munka után Sammel és a haverokkal mászkáltunk az utcán. A nagy tömegben láttuk, hogy mindenki egy irányba néz vagy éppen abba az irányba nézve ugrálnak és őrjöngenek. Az emberek közül felvéltem fedezni azt amit mindenki úgy nézett. Egy csomó biztonsági alakított ki egy kört. Nem értettem mi ez a nagy felhajtás, de hamar rájöttem, hogy mi ez a nagy felhajtás. A biztonsági kör közepén ott volt annak a nyálas fiú bandának az egyik tagja. Hirtelen ötletből szóltam Samnek és a többieknek s ahhoz a kis sztárocskához  
vezettem őket közelebb.
Amikor már olyan közel voltunk hozzá elkezdtem fújolni. A többieknek leesett, hogy mit akarok és az én példámat követve Ők is elkezdték kántálni, hogy "fúúúj", de nem ez volt az egyetlen beszólásuk pl."tűnj el innen te nyájas képű buzi"(na ez volt még a legszebb). Az aki az utálatunkat kapta igen csak tágra nyílt szemmel bámult minket. Biztos a kis hercegecske nem volt hozzászokva ehhez a fogadtatáshoz. Hát igazán sajnálom. Vagyis igazából nem. Az én szememből a megvetés tükröződött, az Ő szemében nem véltem semmi érdekeset felfedezni.

***

A sztárocska megalázása után elbúcsúztam a többiektől és hazafelé indultam. Samet ott hagytam, mert valami másik csoporttal vihorászott. Egyébként is nagyon fárasztó volt az a napom, így minnél előbb ágyban akartam lenni.

Már majd nem haza értem, de ekkor valaki hátulról befogta a számat. Próbáltam sikítani, de az a valakinek a keze megakadályozta és egyre jobban közeledtünk egy sikátorhoz.

Már ott voltunk abba a koszos, szűk sikátorban, de még mindig nem engedte el a számat, így kénytelen voltam beleharapni kezébe erre Ő erős szitkozódásba kezdett. Elvette kezét, így szembe tudtam fordulni vele, hogy megtudjam állapítani ki az aki oda vonszolt engem.

Amikor megfordultam nem is tudtam mit mondjak így ő szólalt meg először.

-Szóval , miért  kiabáltál be olyanokat  a haverjaiddal? -kérdezte.

-Figyelj, neked elment az eszed? Egyébként nem vonhatod kérdőre azt amit csinálok!-mérgesedtem be.

-Úgy látom azok az alakok igen csak rossz hatással vannak rád. Egy ilyen lány miért lóg olyan  emberekkel akik csak a  rosszra ösztönzik?-kérdezte.

-Nekem nincs szükségem egy beképzelt popsztár kioktatására.-jelentettem ki.
-Mond csak , miért gyűlölsz ennyire? Mit ártottam én neked?-érdeklődött.
- Utálom azokat az embereket aki ilyen irritálóak, nagyképűek, felfuvalkodottak, beképzeltek és még sorolhatnám.
-Miért? Mintha neked nem lennének hibáid. Nem is ismersz engem igazából.
-De te a puszta jelenléteddel irritálsz. Utálom a híres embereket , mert olyan sokat képzelnek magukról. Mindegyik sztár egoista és oda meg vissza vannak maguktól és te is pont ilyennek tűnsz.-ezután már nem tudtam tovább a közelébe maradni és újra elindultam haza.

2.rész

 Sziasztok meghoztam a 2.részt. Tudom, hogy sokat késtem, de valószínüleg legközelebb hamarabb hozom. Na jól van nem húzom az időt itt az új rész.

xoxo Pankus

Életem legrosszabb szakasza. Nehéz ebbe belekezdeni. A szüleim veszekedése rossz hatással volt az életemre. Anyu és apu mindig veszekedéssel kezdte és végezte a napot. Emlékszem miden este sírva aludtam el az ágyba a kispárnámat szorongatva. Néha Josh megkérte, hogy aludhasson velem. Clara arcán sosem véltem felfedezni, olyan jeleket, hogy az események lettek volna rá hatással. 

A sírás nem segített semmin. Apát kirúgták a munka helyéről, egyre többet veszekedett anyával. Ezen már nem lehetett segíteni. A szívből jövő fájdalom az egész életemben részt vett. Sosem telt el úgy nap,hogy nem beszéltem volna meg ezt a legjobb barátnőmmel. Ő tudott mindenről,s támogatott,lelkileg.

Elváltak.

A válás után édesanyámmal mentem a testvéreimmel együtt. Anyunak lett egy új pár kapcsolata, aminek úgymond örültem, hogy próbál túl lépni azon az időszakon, amely mindannyiunk életére hatással volt. 

Sok időbe tellett mire megszoktam, hogy anya mellett egy másik férfi van apa helyett. 

Elviselhetetlen dühöt éreztem akkoriban édesanyám ellen, mert azt hittem hogy mindenért Ő a hibás.

Úgymond a testvéreim közül csak én tartottam ki apu mellett. Nem voltak hajlandóak találkozni vele. 

Idővel sikerült anyával is kibékülnünk, de sose tért vissza az a felhőtlen "anya-lánya" kapcsolatunk.

Amikor a szüleink veszekedtek a válás után bizonyos dolgok miatt mindig anyán álltam bosszút. 

Bosszú állások:

1. 14éves koromban rászoktam a cigire anyám bosszantására.

2. Elmentem a fodrászhoz és befestetettem a hajam élénkvörösre. (Miután rájöttem, hogy szörnyen néz ki visszatértem természetes haj színemhez a barnához).

3.  Egy csomó fül lyukat csináltattam.

4. Meghamisítottam anyu aláírását és 17évesen televarrattam magam tetoválással.

És a tetejébe még:

5. Elköltöztem Londonba a melóm miatt.

Na jó tudom, hogy milyen sok érzelmi sokkon kellett keresztülmennie anyának, de ha valaki az én helyzetembe lett volna, hogy érzelmileg nyomorult élete van a sok veszekedés miatt nem hinném, hogy nem lázadtatok volna azért, hogy magatokra vonjátok a figyelmet egy röpke pillanatig azért, hogy "ember érzelmileg sérült élőlény előtted és csak egy kis odafigyelést igényelne".

***

A  bosszú állásaim közül talán a legfontosabb, amikor Londonba költöztem. 

Először azt gondoltam, hogy "ki a bánat akar menni Londonba"? Úgy éreztem, hogy a nagy város nem az én világom és egy napig se bírnám ki. Aztán egy nap állás után kutakodtam, amikor ráleltem egy jó  kis munkára. Az ami zavart amit az előbb ecseteltem nem akartam nagy városba menni. De hát pincérkedni, olyan jó fizetés mellett....Úgyhogy végül beadtam a derekamat az agyamnak, ami azt sugallta, hogy JE-LENT-KEZZ!! Aránylag olcsó albérletet is találtam a munka helyhez közel.

Szóval így kerültem London városába.

Amit a szüleim véleményeztek erről az egészről, azt inkább nem fejteném ki bővebben.

***

Ami a melót illeti:nagy nehezen sikerült. A külsőm szerintem a nagyfőnöknek nem nyerte el a tetszését. De van az a mondás, hogy ne ítélkezz a külső alapján. Szóval az állás interjú  

mentette meg a helyzetet.

1.rész

Sziasztok! Meghoztam az 1.részt. Próbáltam sietni, hogy mielőbb olvashassátok, így egy kicsit rövid is lett. Azért remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

xoxo Pankus

"Az élet, az egy olyan izé, amely nem való mindenkinek."

15 évvel ezelött*

Az élet akkoriban olyan könnyűnek tűnt. Mindenem megvolt amire szükségem volt. Minden reggel anya Joshsal kisért az óvodába. Ilyenkor már Clara iskolás volt, ő a legidősebb hármunk közül. Emiatt is erősödött meg a nővér-öcsi viszony, Josh és én köztem. 

Az óvodában volt egy lány akivel elválaszthatatlan barátok voltunk, de még akkor gyerekfejjel is volt annyi eszem, hogy rájöjjek ez a barátság nem fog örökké tartani. Ekkor jött be Elena a képbe. Eleinte sokat veszekedtünk, de a kezdeti nehézségeket legyőztük és barátok lettünk.

Az életet úgy fogtam fel, mint egy körhintát. Mondhatni unalmas életet élem. Minden nap ugyan az. Talán ez az a dolog ami hiányzott az életemből:az izgalom. Azokat az időket a testvéreim és Elena tette színesebbé. Minden nap a megszokott módon folyt le. Sokszor az jutott eszembe, hogy unalmas ez így egy kicsit, de ha tudtam volna, hogy milyen dolgok történnek velem akkor ezek a gondolatok meg se fordultak volna a fejemben.

A testvéreimmel mindig is furcsa volt a kapcsolatom. Főleg a nővéremmel. Clara mindig is piszkált, de fogalmam sincs miért. Sok olyan pillanatunk volt amikor összeverekedtünk, vitatkoztunk, de a furcsa testvéri kapcsolat ellenére mindig kisírhattuk magunkat egymás vállán.
Hát Josh,ő mindig belerángatott a rosszba. Ővele mindig jobb volt a viszonyom, mint Claraval. Olyan sok dolgott csináltunk együtt. Itt az egyik a sok közül:

A történet:

Az egyik nap anyu és apu is dolgozott, Clara meg az egyik barátjánál szorakozott. Mi ketten otthon maradtunk. Meglehetősen unalmas műsorok mentek a tévében, így úgy döntöttünk elmegyünk otthonról. Elindultun nagypapájék háza felé.

Amikor odaértünk mami megkínált minket üdítővel. Papa éppen a földjére indult traktorjával és mi is vele tartottunk. Már egy ideje mentünk és még a településen voltunk, amikor megláttuk aput. Szóltunk papának, hogy áljon meg.

Hát ami ezekután történt röbviden:anyutól és aputó hatalmas fejmosást kaptunk.

***

Persze ez csak az egyik a  rossz cselekedeteink közül. Mondhatni  élményeim közül ez még a legjobb is.

***

 Ezután elérkezik életem legrosszabb szakasza. Ami kihatással lesz az egész életemre.

                                             

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust. Remélem tetszik a történetem. Kérek sok komit, hogy hogy tetszik a történet! Jó olvasást mindenkinek!
xoxo Pankus




Ha már csak a csend marad, hallatszik végre az igazság hangja is? Egy lány életében mindig ez a mondat játszódik le. Ez a történet egy 19 éves lányról szól akit Louise Frewennek hívnak. Az élete első fejezet koránt sem vidám és nevetéssel teli. A szüliei állandó veszekedései és a vállása megviseli a lányt. Ezek ellenére az élettől kapot jó dolgokat is pl.a legjobb barátnőjét Elenát. Később elköltözik édesanyjától Londonba,ahol állást kapott. Ezután találkozik Harryvel, Niallel, Louisszal,Liammel és Zaynnel. Innentől Louise élete újra megváltozik. Ha érdekel hogy hogyan alakulnak Louise napjai akkor tarts velem és meg osztom nektek.


Még azt szeretném mondani, hogy Louise életét a saját életemből merítettem úgy hogy mondhatjuk, hogy az első pár rész igaz történet alapján készül, szóval így az 1D sem kerül be egyböl a történetbe.